Kassákot pályája kezdetétől foglalkoztatták a könyv- és reklámművészet kérdései. Folyóiratai tervezésekor is figyelembe vette a reklámlélektan felismerését, mely szerint a megszokottól eltérő biztosítja a figyelemfelkeltést, az árucikkek közötti versengésben az eredményes szereplést.
Kassák a Ma 1916-os számában a plakát és az új festészet kapcsolatát elemezve megfogalmazta, hogy a modern plakátművészet szerint a jó plakát nem csupán üzleti közvetítő, hanem mint művészi produktum is értékelhető, akárcsak egy tájkép vagy portré.
Kassák képarchitektúra-elmélete találkozott a Bauhaus és az orosz konstruktivisták törekvéseivel, Moholy-Nagy szintetikus művészetfelfogásával, a dadával, és a modernizmus utópikus lázadása létrehozta azt, amit társadalmilag elkötelezett designnak nevezünk.
Folyóiratszerkesztőként a Ma címlapjának figyelemfelkeltő hatását, reklámként való funkcionalitását egyedi tervezésű, az arányok révén monumentalitás érzetét keltő címsorral, és az ennek hangsúlyt adó vastag, fekete lénia alkalmazásával és a számonként változó képzőművészeti reprodukció közlésével érte el kezdetben.
1920-tól a könyv- és reklámművészet szinte minden területén dolgozni kezdett. Kassák autodidakta tipográfus tehetség volt.
Kassák sohasem alkalmazta a korabeli klasszikus kiadványok tipográfiai struktúráját. Ő nem a betűket cicomázta, nem az ólomdíszek után nyúlt, hanem konstrukciót épített, mint egykor lakatosinasként a műhelyben.
Ő tervezte a Ma 1921-ben indított új könyvsorozatának darabjaihoz a borítót, és neki volt köszönhető a belívek számos tipográfiai megoldása is.
Ebben az időszakban újságkollázsokat is készített, rajzolt vagy montírozott betű- és szövegkompozíciókat, képkölteményeket hozott létre.
1924-től kereskedelmi plakátokat, reklámlapokat, prospektusokat, csomagolóanyagokat tervezett, amely munkából származó jövedelme segített fenntartani nagyszabású vállalkozását.
A Ma 1921. március 15-i számával szimbolikus fejléc született: a magyar Huszár Vilmos 1916-os De Stijl-logójának nyomán Kassák piros-fekete betűkkel hirdette, hogy létezik egy teremtő, a legmodernebb európai művészeti gondolatot rendíthetetlenül képviselő közösség.
Később, a Ma 1923. február 1-i számának címlapján megjelenő, derékszögű betűkből álló cím is szintén a De Stijl-hez és Theo van Doesburg munkásságához vezethető vissza.
A derékszögűen megtervezett betűk később változó arányokkal és vonalvastagsággal újabb Ma címlapokon is feltűnnek, majd más avantgárd kiadványokra is hatottak.
Kassák előszeretettel használt léniákat, gerendákat, hasábokat reklámgrafikai műveiben, amely a konstruktivizmussal hozható összefüggésbe. Gyakori a fekete-vörös kombináció használata, a vörös minden más színtől messzebbre világító képessége révén kiváltképp alkalmas volt az avantgárd hatás fokozására.
A négyzet és a kör, a nagyobb és kisebb elemek, a horizontális és vertikális struktúrák, a nyomott és üres felületek, a vörös és fekete egyetlen kompozíción belül történő alkalmazása ellentétek sorát hozza létre, melyet alátámaszt az asszimetrikus szerkezet is.
Jan Tschichold Elementáris tipográfia (1925) című összefoglaló jellemzése pontról pontra illik Kassák műveire is.
„a könyv tipografiája az, amit elsősorban dominálónak látunk és ő az, ami közlésre szánt tartalmat érzéseinkhez és agyunkhoz elközvetíti, [...] fontos tehát, hogy egy könyv tipografiája a közvetítendő anyaghoz mérten tárgyilagos, könnyen felfogható s egész megjelenésében hatásos legyen”
Kassák a Tisztaság könyvében (1926) megjelent A reklám c. írása szinte azonnal az új reklámművészeti törekvések nemzetközi jelentőségű dokumentumává vált.
1927-ben magyar kortásaival részt vett a Mannheimben megrendezett Graphische Werbekunst elnevezésű nagyszabású nemzetközi reklámkiállításon.
Ezt követően Jan Tschichold 1928-ban Kassáktól két művet is közöl Die Neue Typographie című könyvében.
Az érdeklődés és a megbecsülés jeleként a magyarországi nyomdaipar legfontosabb lapja, a Magyar Grafika 1928. május-júniusi számát Kassák munkásságának szentelte: közölte több tipográfiáról és reklámról szóló írását, és a címlapot is ő tervezhette.
A mellékletben tizenegy reklámgrafikai műve jelent meg, köztük a Tó mozi is, amelyet 1929-ben Anglia vezető reklámgrafikai folyóirata, a Commercial Art beválasztott az előző év legjobb reklámgrafikai alkotásai közé.
Kassák alapító tagja lett a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának, amely nagyszabású kiállítással mutatkozott be: Kassák mintegy félszáz művel jelenhetett meg itt.
1928-tól külföldi kiállításokon (Berlin, Amszterdam, Párizs) is szerepeltek munkái, és külföldi lapoknak is tervezett borítókat.
Kassák 1922 őszén új folyóiratot indított 2x2 címmel, amelyet (a cím is utalás) ketten szerkesztettek Németh Andorral, és amely nem aratott osztatlan sikert. A 2x2 második száma soha nem jelent meg.
1926 decemberében, hazatérését követően egy hónappal Németh Andorral és Déry Tiborral Dokumentum címmel új folyóirat szerkesztésébe kezdett, amely nem a Ma közvetlen folytatása volt.
A folyóirat öt megjelent számot ért meg.
1928-ban létrehozott Munka c. folyóiratával társadalmi és szociális kérdések felé fordult. A Munka a fotózás, a könyvművészet, a grafika és a tipográfia területén is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Előadásokat, műsoros esteket, kirándulásokat, szavalókórusokat szerveztek.
1939-ben az ügyészség betiltotta a folyóiratot.
Kassák 1947-ben csaknem másfél évtizednyi szünet után új folyóirata, az Alkotás tipográfusként tért vissza a reklámgrafikához, majd az 1950-es évektől saját kötetei borítóját és kötését tervezte.
Szinte valamennyi műve visszautalás az avantgárd során alkalmazott jellegzetességekre.
A ‘60-as években külföldi kiállításai (1960 – Párizs, 1965 – München) kapcsán ismét alkalma nyílt plakátokat tervezni. Utolsó reklámgrafikai műve az 1967-ben, 80. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás plakátja volt.
Ez a weboldal Kassák Lajos tipográfiai munkásságát hivatott bemutatni elsősorban a Ma című lapján keresztül. Az oldal Bán Annamária diplomaprojektje, mely a METU tipográfus szakirányú továbbképzés Webtervezés terület követelményének teljesítése.
© 2021 Bán Annamária – METU
