Kassák 1915-ben A Tettel induló folyóirat-szerkesztői munkássága, illetve ezen belül tipográfusi tevékenysége dinamikusan változó ívet mutat. A Ma fontos jellemzőinek számbavételével kirajzolódik előttünk az a szerves fejlődés, a Kassákot ért hatások szintézise, amely ezt a munkát korában úttörővé, különlegessé, iránymutatóvá teszi, és amellyel a jelenben is érvényes alapelveket fektetett le.
A Ma címlapjai 1916 és 1921 között viszonylag egységes képet mutatnak. A Mattis Teutsch János-féle expresszionista fejlécen a kézzel rajzolt címbetűk dominálnak, melyeket még jobban kiemel az alattuk elhelyezkedő vastag fekete lénia.
Ez alatt találjuk az alcímet, verzál antikvával szedve, majd a szerkesztőség adatait, vékony fekete léniával határolt táblázatban, a tartalomjegyzéket az oldal teljes szélességét betöltő, sokizárt formában, és az oldalon hangsúlyos szerepet betöltő képzőművészeti reprodukciót. Ennek jobb és bal oldalán jelent meg az évszám és az adott lap száma, az alkotó nevét és a mű címét pedig alatta olvashatjuk.
A címoldal középre igazított volt.
(A hasonlóság a külföldi testvérlapok borítóival nem a véletlen műve: a Der Sturm már 1913 óta ismert volt Mattis számára, Kassák pedig később maga is terjesztette a lapot is a Die Aktion-nal egyetemben Magyarországon.)
A Ma első korszakában (1921-ig) a belívek szedése is viszonylag egységes maradt.
A cikkek, művek címeit verzál antikvával szedték, a kenyérszöveg pedig kurrens verzál volt (utóbbit mindvégig megőrizték).
A vezércikket, a Ma programját megfogalmazó írásokat az oldal teljes szélességét elfoglaló egyetlen hasábban szedték, amellyel ritkán találkozhatunk a folyóirat lapjain. Jellemzően inkább két, három hasábba tördelték a szöveget, utóbbi a lap végén megjelenő Művészet rovat kritikáinak, cikkeinek volt ismertetőjegye. A bekezdések sorkizártak voltak, viszonylag nagy behúzással, a címeket balra igazították.
A cikkeket, verseket, egyéb írásokat dupla, vastag-vékony lénia választotta el egymástól, amely kerülhetett a hasáb közepére, aljára, tetejére.
A lap hátsó oldalán találjuk az impresszumot, felette pedig általában a szerkesztőség által kiadott egyéb könyvek reklámja jelenik meg.
Az oldalszámot mindig felül találjuk.
A Mára jellemző tipográfiai elmek kapcsán időről-időre találkozhatunk apró eltérésekkel: az 1917/12. számban talpatlan betűvel kövéren szedett címeket láthatunk, majd 1918-ban visszatér a korábbi verzál antikva.
Az 1918/12. szám címlapján szerepelnek először pirossal nyomtatott címbetűk, 1919-ben pedig már négy ilyen szám készült. Ebben az évben feltűnnek a lap hasábjain kurrens betűvel szedett címek is, amelyek azonban eltérnek a korábban használt betűtől: vastagabbak, kevésbé szögletesek, hogy aztán ismét visszatérjen a korábban használt verzál.
Az 1920-as évektől a Ma az expresszionista és dada folyóiratok mellett kapcsolatba került újabb izmusokat képviselő lapokkal is. Az avantgárd folyóiratok a nyomdatechnika fejlődésével egyre formabontóbb tipográfiával jelenhettek meg, Kassák pedig kapcsolatai révén hatalmas művészeti kínálatból szemezgethetett. A Ma egyre rendhagyóbbá vált, és egyre rangosabbnak számított. 1921 és 1925 között az izmusok kollázsaként bemutathatta a nemzetközi avantgárd szinte teljes spektrumát.
1920-ban már láthatóak a változás előszelei a címlapon is: eltűnik, először az első oldal tetejére, majd a lap hátuljára helyeződik át a tartalomjegyzék, nem jelölik a reprodukció két oldalán az évfolyamot és a lapszámot sem, a borító még letisztultabbá válik. 1921-ben még két szám jelent meg ezzel a szerkezettel, majd az 1921. évf. 5. szám címlapján radikális változás történik.
A kézzel rajzolt címbetűket az 1921-es évre piros vagy zöld szögletes poszterbetűk váltják fel címként, mely tulajdonképp alnyomat, az alcímet feketével nyomva olvashatjuk rajta (amely – tudjuk – szintén nem saját ötlet, a De Stijl címlapjáról származik).
A cím alatt Kassák geometrikus formákból álló, konstruktivista fametszetét láthatjuk – egy új korszak kezdete ez. Az ebben az időszakban készült különszámok címlapjai még nagyobb kísérletező kedvről árulkodnak.
Ekkor lesz a lap közreműködője Moholy-Nagy László is, munkája jól látható nyomot hagy az oldalakon.
A belívek rendjére nem volt ekkora hatással a címlapon megjelenő változás. A cikkek és művek címei, szerző nevek változatosabb betűszedéssel kerülnek nyomtatásra (sans-serif és serif betűkkel), és elsősorban a képversek megjelenésével érzékeljük, hogy átalakulás zajlik, és valami még újabb következik majd...
Az újabb nagy átalakulás pedig 1922-ben következik be, amikor is az 5. számtól kezdve (amely Moholy-Nagy munkásságát mutatja be) minden címlap más lesz, a címfelirat is egyedivé válik, más-más betűkkel kerül fel minden számra. Az alcím állandó helye feloldódik.
Az októberi számmal a lap formátuma is megváltozik: négyzet alakú lesz. Kassák szívesen alkalmazta a négyzetet munkáiban is, mely az alkotóerőt, az új világszerkezetet jelképezte.
A borítóról eltűnnek a képzőművészeti reprodukciók, helyüket geometriai formákból és betűkből álló tipográfiai kompozíciók veszik át.
A belső oldalakon az elválasztó léniák használata kevésbé következetes már (találunk olyan lapszámokat, amelyből teljesen hiányzik), a címek középre helyeződnek át elsősorban, majd ez a rendszer is felbomlik, betűtípusként előfordulhat verzál vagy kurrens antikva, sans-serif, és akár 90 fokban elforgatott piros poszterbetű is. Az oldalszám jelölése eltűnik.
Egyre több fotót találunk az oldalakon, változatos elrendezésben.
A Ma 1923. február 1-jei számán megjelenő derékszögűen konstruált betűk (melyek 3D változatát a Kassák Múzeumban is láthatjuk) Theo Doesburg és Huszár Vilmos munkásságára vezethetők vissza. (A magyar festő alapító tagja volt a De Stijl folyóiratnak és a köré alakuló művészeti mozgalomnak.)
Huszár már 1917-ben alkalmazta a derékszögű betűket. Az erre az elvre épülő ábécét Doesburg alkotta meg 1919-ben, amely aztán a Bauhaus köreibe is eljutott.
Kassák derékszögű betűi változó arányokkal és vonalvastagságokkal jelentek meg a Ma címlapjain, majd plakátokra, könyvborítókra, külföldi kiadványokra is átkerült.
.jpg)
Kassák átláthatóság és célszerűség elvén alapuló kompozícióit a művészi szabadság korlátlansága alakította. Egyedülálló stílusa soha nem látott formavilággal ajándékozta meg a magyar tipográfiát, munkásságának hatása örökérvényű.
Ez a weboldal Kassák Lajos tipográfiai munkásságát hivatott bemutatni elsősorban a Ma című lapján keresztül. Az oldal Bán Annamária diplomaprojektje, mely a METU tipográfus szakirányú továbbképzés Webtervezés terület követelményének teljesítése.
© 2021 Bán Annamária – METU
